Pókeres stratégia

Úgy tartják, hogy a pókert könnyű megtanulni, de nehéz magas szinten játszani. Ez az oldal kínál néhány tippet, amelyek segítenek nyerő pókerjátékossá válni, általános pókeres tanácsokkal és stratégiával szolgál az új játékosok számára, illetve néhány haladóbb átgondolandó elképzeléssel azok számára, akik már jól elsajátították az alapokat.

A pókerre tekinthetünk komoly tevékenységként, vagy játszhatjuk szórakozásból (vagy akár mindkettő igaz lehet). Bármelyikről van is szó, rengeteg időbe és energiába kerül a folyamatos nyerést biztosító játéktudás megszerzése. Ez azt jelenti, hogy meg kell érte dolgozni. Természetesen semmi baj nincs azzal, ha valaki csupán kedvtelésből játszik, de ilyen esetben sem kell feltétlenül veszíteni. Ám ha valaki eldönti, hogy milyen típusú játékossá szeretne válni, megkönnyíti a későbbi döntéseit, és a játék is élvezetesebb lesz.

Magától értetődik, hogy a pókerben sok egyedi kifejezést használnak. Annak érdekében, hogy ne érezzük magunkat elveszettnek az asztaloknál, fontos megtanulni, mit jelentenek a kulcsfontosságú kifejezések.

Kezdésnek érdemes megnézni Pókerszótárunkat, ahol számos pókeres szakkifejezés és meghatározás található. A pókerben sok a szakzsargon, de néhány játék után gyorsan meg lehet szokni a nyelvezetet és a szövegkörnyezetet, amelyben a kifejezéseket használják.

A világ legkiemelkedőbb pókerjátékosaival is előfordul, hogy veszítenek. Ne essünk abba a hibába, hogy mindig nyerni akarunk! Inkább azt a célt tűzzük ki, hogy minden játékalkalom során tudásunk legjavát hozzuk ki magunkból. Ha ezt a tanácsot követjük, a jó lapjárás és a siker is megérkezik, ahogy fejlődünk.

Sok játékos téved, amikor pókertudását az egyes játékalkalmak eredményei alapján ítéli meg. A cél az legyen, hogy mindig a lehető legtöbbet hozzuk ki a lapjainkból. Minél közelebb jutunk ehhez, annál jobbak lesznek az eredményeink is.

A póker alapja a matematika és a hiányos információ. Ez elég bonyolultnak hangzik, de valójában nem az. A sikeres pókerstratégia első lépése annak eldöntése, hogy milyen leosztásokkal érdemes játszani. Ha gyakrabban lépünk játékba jobb lapokkal, mint az ellenfeleink. gyakrabban is fogunk nyerni náluk.

Rendkívül fontos, hogy melyik indulólapot érdemes megjátszani, de ez csak egy eleme a pókerstratégia bonyolult szerkezetének. Ha kifogástalanul megtanultuk az indulólapok megjátszásának elveit, és azt is megértettük, hogy ezek hogyan változnak a különböző pozíciók szerint, a következő lépés a leosztás többi szakaszának elsajátítása. A hivatásos játékosok és a hobbipókerezők közti legfontosabb különbség az, hogy a profi játékosok a leosztás indulólapok meghatározása utáni részében sokkal jobban játszanak amatőr társaiknál.

Ez a megállapítás különösen igaz a leosztások legvégén hozott döntésekre. Ide olyan készségek értendők, mint a pot odds kiszámítása, a licitálási minták felismerése, a blöffölés és a pozíció kihasználása. A közép- és végjáték tökéletes megtanulásához szükséges sok évnyi tapasztalat megéri a belefektetett munkát, mivel a játékos képességeinek minimális fejlődése is komoly hatással lehet a nyerési esélyeire.

A sikeres játékos további szellemi képességei közé tartozik az, hogy képes legyen elkerülni a tiltet. Ne hagyjuk, hogy ellenfeleink kihasználják az érzelmeinket. Az érzelmi alapon játszott póker rossz döntéseket és pénzveszteséget jelent. Bárki tiltre kerülhet vagy begőzölhet, ilyenkor az egyetlen megoldás egy kis szünet. Ez benne van a játékban, a játék tíz perc után folytatódhat. Sőt, akár másnapra is halasztható a folytatás.

A pókert többek között az teszi olyan csodálatos játékká, hogy olyan sokféle megközelítéssel, stílusban és módon játszhatunk. A legtöbb stílus a következők egy kombinációjára bontható le:

• „Feszes”: olyan stratégia, amely az óvatosságot helyezi előtérbe, viszonylag kevés lappal játszik, és nem vállal túl sok kockázatot.
• „Laza”: a feszes ellentéte, sok lappal játszik, és nagyobb a hajlandósága a hazardírozásra.
• „Agresszív”: ez a stratégia sok licitálást jelent, nyitó emeléseket és nagy téteket, amelyek nyomás alá helyezik az ellenfeleket.
• „Passzív”: az agresszív ellentéte, többször tart, mint nyit, hagyja, hogy az ellenfél irányítsa az akció menetét.

Gondoljuk végig a saját pókerezés közbeni viselkedésünket. Vajon a fenti kifejezések bármelyike illik ránk?

Ha a válaszunk az, hogy „mindegyik és egyik sem”, akkor jó úton járunk. Rendkívül hasznos képesség, ha tudunk „sebességet váltani”, és meg tudjuk változtatni a pókerasztalnál mutatott stílusunkat, mivel ha túl mereven ragaszkodunk bármilyen stílushoz, az kiszámíthatóvá tesz minket. Azonban a kezdő játékosoknak azt ajánljuk, hogy próbáljanak a „feszes-agresszív” kombinációra összpontosítani.

Ennek a stílusnak az elsajátításával kényelmesebbé válik az agresszív licitálás, ami elengedhetetlen a hosszú távú sikerhez, miközben az, hogy flop előtt legtöbbször jó lapokkal játszunk, segíthet fegyelmet tanulni, és megóv attól, hogy túl sok bonyolult helyzetbe keveredjünk határeset lapokkal. Ahogy egyre tapasztaltabbá válunk, és fejlesztjük a játékunkat, képesek leszünk lazítani a játékunkon, és variálni azt, de mindig meg kell próbálnunk agresszívnak maradni.

Az osztó vagy „gomb” rendszerint az utolsónak cselekvő játékos egy licitkörben, és ez az utolsónak licitálás taktikai előny, mivel ekkorra már tudni lehet, mit tettek az ellenfelek. Az osztó pozíciója minden leosztásban változik, tehát ebben az előnyben sorra minden játékos részesül, így a játék sportszerű marad.

Ha ki szeretnénk használni ezt a taktikai előnyt, általában okos döntés több lappal játszani „hátsó” pozícióból (azaz miután a legtöbb játékos már cselekedett), mint a „korai” pozícióból. A jó játékosok gyakran enyhítenek az indulólap-követelményeiken a hátsó pozícióban, mivel a pozícióból származó plusz előny nagyobb rugalmasságot és több lehetőséget biztosít nekik a lejátszás folyamán.

Ha olyan ellenfelekkel játszunk, akiknek előttünk kell cselekedniük, akkor azt mondják, hogy „pozíciónk van” rajtuk, míg ők „pozíción kívül” vannak. Ez az előny jelentős lehet.

Mindig fontos a jó lapválasztás, ahogy annak megértése is, hogy minél több ellenfelünk van, annál valószínűbb, hogy legalább egyiküknél erősebb lap lapul. De találhatunk olyan helyzeteket is, amikor egy jól időzített blöff megnyerhet egy potot, amelyet máskülönben elvesztenénk.

Mit próbál elérni egy pókerjátékos, amikor blöfföl? Megkísérli eldobatni az ellenfelével a jobb lapját. Ilyen egyszerű. A legtöbb pókerjátékban a lapok nagy része szemét, amelyet érdemes már flop előtt eldobni, vagy olyan határeset lap, amelyre nem szeretnénk túl sok zsetont elkölteni. Ha így van, a blöff nagyon fontossá válik, mert ad egy második esélyt a nyerésre.

Egy sikeres blöff meggyőzi az ellenfelünket, hogy olyan lapunk van, amelyet megver, így fontos átgondolni, milyennek tűnik számára a lapunk. Ha valóban azok a kártyák lennének a kezünkben, amelyeket az ellenfelünk gondol, úgy játszanánk a leosztásban, ahogy tettük? Az asztali licitálásunkkal elmesélt „sztori” következetes és logikus?

Ha blöffölünk, mindenképp gondoljuk át az egész leosztást, hogy lássuk, az előadott történet észszerű. Ha csak úgy elhatározzuk, hogy betolunk egy tétet, mert ez az utolsó reményünk megnyerni a potot, akkor nagy az esélye, hogy egy okos ellenfél át fog látni rajtunk.

Az odds egy módszer arra, hogy kifejezzük egy esemény megtörténésének valószínűségét. Például amikor feldobunk egy érmét, egyenlő a valószínűsége annak, hogy az érme „fej” vagy „írás” lesz. Ezt a valószínűséget kifejezhetjük úgy, hogy egy az egyhez (1:1 vagy „egyenlő”): minden alkalomra, amikor „fej”-re érkezik az érme, valószínűleg van egy másik, amikor „írás”-ra. Most gondoljuk át, hogy mekkora oddsa van annak, hogy hatost dobunk egy hatoldalú dobókockán: minden alkalomra, amikor hatost dobunk, valószínű, hogy jut másik öt alkalom, amikor más szám jön ki, így a hatos dobás oddsa 5:1.

Most lássunk egy gyakori helyzetet egy pókerjátékban: négy treffünk van, és arra várunk, hogy riverre megjöjjön az utolsó treff, amellyel kiegészül a flössünk, és megnyerjük a potot. 13 treff van egy 52 kártyás pakliban, kettő van a kezünkben és másik kettő az asztalon, vagyis kilenc treff marad. A kezünkben lévő két kártyát és az asztalon lévő négy kártyát leszámítva 46 kártya van, amely lejöhet a riveren, és ezek közül kilenccel nyerjük meg a potot. Ezt a kilencet nevezzük „out”-nak.

Tehát a flöss létrehozásának oddsa 37:9 (a 46 kártyából 37-tel nem lesz meg a flössünk, míg kilenccel igen). Ez az arány 37 a 9-hez, és ezáltal a flössünk létrehozásának esélye nagyjából 4 az 1-hez.

A fenti példát használjuk a „pot odds” elmagyarázására, ami nem más, mint a megnyerhető zsetonok és a potba berakandó zsetonok aránya.

Tegyük fel, hogy headsup vagyunk egy ellenfél ellen, és arra várunk, hogy az utolsó treffünk bejöjjön a riveren. Már 10 zseton van a potban, és az ellenfelünk betolja az utolsó 10 zsetonját. Tarthatunk, remélve, hogy bejön a treff, vagy dobhatunk. Mi a helyes játék? Könnyebb a számolás, mint gondolnánk.

Ebben a helyzetben 10 zsetont kell fizetnünk a próbálkozásért 20 megnyerésére, vagyis a pot odds pontosan 2 az 1-hez. De mint tudjuk, a flössünk létrehozásának esélye 4 az 1-hez van közelebb. Rossz játék 4:1 esélyű kockázatot vállalni 2:1 arányú kifizetésért, ezért el kell dobnunk a flösshúzónkat.

De mi a helyzet, ha már 90 zseton van a potban, amikor az ellenfelünk betolja az utolsó 10 zsetonját? Ebben a helyzetben 10 zsetont kell fizetnünk a próbálkozásért 100 megnyerésére, vagyis a pot odds pontosan 10 az 1-hez. Megéri 10:1 arányú kifizetésért cserébe 4:1 esélyű kockázatot vállalni, tehát ebben az esetben tartanunk kell.